 |
| Eredeti cím: Just Like Heaven Kiadó: Gabo, 2012 Oldalszám: 360 Ár: 2290 Ft puhakötés |
Smythe-Smith Kvartett #1
A Bridgerton család ismeri a Smythe-Smith családot. És ön?
Honoria Smythe-Smith:
A) nagyon rossz hegedűs
B) még mindig dühös, hogy gyerekként Poloskának csúfolták
C) NEM szerelmes bátyja barátjába
D) a fentiek mind
Marcus Holroyd:
A) Chatteris grófja
B) sajnálatos módon mozgásképtelen (bokaficam)
C) NEM szerelmes legjobb barátja húgába
D) a fentiek mind
Együtt:
A) elég sok csokoládétortát esznek
B) túlélnek egy halálos lázat ÉS a világ legrosszabb zenei előadását
C) nagy szerelembe esnek Julia Quinn legragyogóbb formáját hozza ebben a könyvben,
tehát tudjuk, hogy a válasz:
D) a fentiek mind
A napokban jelent meg az írónő Smythe-Smith Kvartett című sorozatának a folytatása, Micsoda éjszaka címmel. Már január végén tudni lehetett, hogy hamarosan érkezik a folytatás, így ennek örömére újra kezembe vettem és belevetettem magam az első kötet kalandjaiba. Ráadásul éreztem, hogy nem fog ártani az emlékek felfrissítése sem, mivel már egy év is eltelt, mióta olvastam a könyvet. Plusz újraolvasós kedvemben is voltam.
A Smythe-Smith Kvartett szereplői kapcsolódnak a Bridgerton család történeteihez. Ezért is ajánlott előbb a Bridgerton család történeteit elolvasni. De annak hiányában is feltétel nélkül élvezhető. Ezt biztos állítom, mivel én még mindig nem olvastam a 8 testvérről. Eme hiányosságomat pedig sürgősen pótolnom kell. Ígérem! De térjünk vissza az aktuális olvasmányomhoz, a Mint a menyben című kötethez.
Julia Quinn könyveivel először a tavaly Valentin-napkor volt szerencsém, amikor is kezembe vehettem az írónő eme könyvét. Ezután következett a Bevelstoke trilógia, mely vegyes érzéseket hagyott bennem, de biztosította, hogy abszolút vevő legyek az írónő további könyveire. Mivel idén jelent meg a Smythe-Smith Kvartett folytatása, ezért gondoltam újraolvasom az első részt. A folytatásban a gondolataimat részletezem.
Honoria Smythe-Smith érdekes gyerekkorral büszkélkedhet. A bátyja – Daniel – volt a mintaképe, ezért mindenhová követte őt és a legjobb barátját, Marcust. Mindig Marcus bizonyult a gyengébb szívűnek, így a még aprócska Honoria folyamatosan követhette az idősebb fiúkat. Az idő elteltével pedig barátság szövődött Honoria és Marcus között. A felnőtté válás során viszont útjaik elváltak egymástól, de a szívélyes és baráti hangulat megmaradt. Daniel egy botrány következtében Itáliába utazott és feladatul hagyta Marcusnak, hogy vigyázzon az ő szeretett húgára. Marcus pedig mindenben teljesíti a legjobb barátja kérését. És persze Honoriának nem szól róla. Ami idővel kérdések és félreértések sorozatához vezet.
Honoria a korához képest felvilágosult gondolkozással rendelkezik. Folyamatosan szegi meg a társadalmi előírásokat. Kezdve a közös kocsikázással egy zárt hintóban a régi gyerekkori barátjával, Marcusszal. Olvastam már elég történelmi romantikus, így veszem a bátorságot, hogy azt mondhassam, ez nem igazán elfogadott dolog volt a 19. század elején. Majd következett a „kis” erdei kalandja, melynek során megint bajba sodorta magát. Aztán a hosszú tartózkodás Marcus birtokán, mikor ápolónőt játszott a sérült férfi mellett. Igaz az édesanyja kíséretében érkezett, de az anya nem sok vizet zavart. Eme tettei lehet nem is a felvilágosult gondolkodásból eredményeztethetők, hanem egyszerűen Honoria elszabadult elméjéből. Mert valljuk be, elég eszement ötletei voltak a leányzónak. Ami leginkább megfogott benne, az a cserfessége volt. De még így is, ő volt a legkomolyabb a kvartett tagjai közül.
Marcus egy valódi anyafigura teljes hiányában nőtt fel, az édesapja is nagyon ritkán fordított figyelmet a fiának. Ezért érthető is, hogy a gyermekkorának nagy részét a Smythe-Smith család otthonában töltötte. Az ott eltöltött idő alatt ismerte meg az igazi család fogalmát is. Felnőttként sem változott a helyzet. Marcus nem tipikusan hős alapanyag. Csendes, visszahúzódónak ismerhetjük meg. Ez az oldala, amit Honoriának is mutat. Sajnos azt az oldalát nem ismerhettük meg, amikor még Daniel is itthon volt és ők ketten belevetették magukat az éjszakába. Ami kimondottan tetszett a személyiségében, azok a szarkasztikus „beszólásai” voltak Honoriának. Honoria család és tradíciók iránti elkötelezettsége, meg persze a gondtalan életfelfogása miatt is vonzódik Marcus a lányhoz. Mégis próbálja leplezni a vonzalmát, mivel az ígérete köti. De a szerelemnek nem lehet ellenállni.
‒ Mindig is ezt csináltad ‒ jegyezte meg Marcus.Honoria felnézett.‒ Mit?‒ Lassan etted a desszertet, csak hogy mindannyiunkat kínozz.‒ Szeretem, ha tovább tart ‒ felelte Honoria, ferde pillantással nézve rá, majd féloldalvást vállat vont. ‒ Ha úgy érzed, ez kínzás, az a te problémád.‒ Szívtelen vagy ‒ mormogta Marcus.‒ Veled mindig.
Julia Quinntől megint egy nagyszerű könyvet vehettem a kezembe. Az írónőnek van egy egyszerű, de nagyszerű stílusa, melyet ebben a kötetben is remekül hoz. Szerintem, ami nagyszerűvé teszi az írónő könyveit, az a humor, az egyszerűség és a bájosság. Igen, a bájosság. A legjobb szó, amit erre a könyvre tudok használni. Remek kikapcsolódást okozott így második olvasásra is, viszont nem lett nálam dobogós. Vannak sokkal jobb könyvei is az írónőnek. Nem voltak benne olyan részek, amik nem tetszettek, csak nem sikerült úgy megfognia, mint a Bevelstoke trilógiának. Mivel Julia Quinn a „muszáj olvasni” kategóriába tartozik biztosan elolvasom a folytatást is!
A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!
Megjegyzés küldése