Jennife Blake - Őfelsége kegyelméből

Eredeti cím: By His Majesty's Grace
Kiadó: I.P.C. Könyvek, 2012
Oldalszám: 384
Ár: 2999 Ft
puhakötés
A három grácia #1

Isabel, Cate és Marguerite, a három nővér mostohaapjuk példáján már fiatalon megtapasztalja, hogy a XV. századi Angliában a férfiak kegyetlenül bánnak a feleségükkel, ezért elhatározzák, hogy soha nem mennek férjhez. Isabel, a legidősebb grácia elterjeszti a Graydon-átok hírét, miszerint akik szerelem nélkül próbálják házassággal magukhoz láncolni a Graydon hölgyeket, hamarosan életüket vesztik. Az átok működni látszik, több reménybeli vőlegény távozik a túlvilágra, mielőtt belekóstolhatna a házasélet örömeibe.
A király parancsának azonban nem lehet ellenszegülni, így Isabel minden tiltakozása hiábavaló, kénytelen feleségül menni Randall Braesfordhoz, a jó kiállású, ám törvénytelen származású lovaghoz.
A menyegzőt követően a férfi olyan szenvedéllyel ismerteti meg Isabelt, amelyről a lány még csak nem is álmodott korábban, és az is kiderül, hogy a nemesi vérnél a nemes szív előrébb való.
Cselszövésekben és összeesküvésben nincs hiány, s miközben Rand a becsületéért kénytelen harcolni, Isabel ráébred, mit is érez valójában a férje iránt.

Olvastam már jó néhány könyvet az írónőtől. Volt köztük olyan, mely nagyon jól sikerült, de volt köztük olyan is, mely kevésbé, vagy olyan, melyért pénzt nem adtam volna. Jennifer Blake legújabb könyve szerencsére abba a kategóriába tartozik, melyért nyugodtam lehet még pénzt is adni. A könyv az I.P.C. Könyvek kiadó gondozásában jelent meg. A könyv kategóriáját tekintve történelmi romantikus, ezért is volt meglepő számomra, hogy a könyv náluk jelent meg. Persze azon is meglepődtem, hogy évek elteltével újabb Jennifer Blake regény jelent meg Magyarországon. Ami egyáltalán nem rossz dolog, mivel a régi könyveit, azok közül is a jobbakat, szinte lehetetlenség beszerezni.

Lady Isabel Miltont feleségül kényszerítik Randall Braesfordhoz, egy lovaghoz VII. Henrik udvarában. Isabel tervei között sosem szerepelt a házasság, mivel élete eddigi 20 éve alatt nem volt pozitív tapasztalata a férfiak terén. Ő terjeszti el még évekkel ezelőtt a Graydon-átkot, így szerezve biztonságot a testvérei és saját maga számára. Rand Braesford egy bálon pillantja meg először a legidősebb Milton nővért és elhatározza, hogy bármi áron megszerzi őt. Mivel az átok működni látszott a múltban, soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a főszereplőink túlélik-e az intrikák hálóját, melybe csöppentek.

Isabel. Egy gróf lánya, aki a szülei halála után a király gyámleánya lett. A király parancsára utazik Braesfordba, hogy hozzámenjen Braesford urához. Az utazás pedig egy hosszú kaland kezdete. Előbb házasságra kényszerítik, majd az igazságért kell küzdenie. Isabel kimondottan szimpatikus főszereplő volt. Visszatekintve nem jut eszembe olyan jelent, amire azt mondanám, hogy rossz volt vagy hogy idegesített. Bizonyította, hogy a nőknek is van eszük, amit használni is képesek. Nagyszerű éleslátásról és szervezőkészségről tett tanúbizonyságot. A személyében egy olyan nőtt ismerhettünk meg, aki két lábbal áll a földön és remekül eligazodik az udvari intrikák útvesztőjében. Bátor cselekedeteket hajtott végre egy olyan időben, mikor a nők még egyáltalán nem számítottak egyenlőnek és a királyi kegy bármikor elfordulhatott attól, aki addig benne részesült. A bátorságára pedig igencsak szüksége lesz.

Randall. Egy egyszerű férfi, aki fattyúként nevelkedett, az élettől pedig soha nem várt sokat. A király száműzetése alatt szoros kapcsolat alakult ki közötte és Henrik között. Miután VII. Henrik-et megkoronázták, Randall-t is lovaggá ütötték. A lovaggá válással pedig egy sor kiváltság jutott részéül. Ezek a kiváltságok közé tartozik Isabel Milton is. Rand a korszakhoz képest, igen felvilágosult módon gondolkozik a házastársi kapcsolatot illetően. Már az első találkozást követően megfigyelhető, hogy tisztelettel bánik a jövendőbelijével. Nem csak egy tárgyként kezeli, amit bármikor elővehet, használhat, majd ha megunta, akkor elrakhatja vagy megszabadulhat tőle. A „herceg fehér lovon” beütéssel rendelkezik. Az ellene felhozott vádak pedig nevetségesek. Pedig a gyilkosság nem volt szokatlan dolog a XV. század végén. Mindvégig becsülettel harcolt az igazságért, de az aljas módszerek ellen még ő sem volt képes mindig védekezni.

Az írónő nem vesztegetett sok időt arra, hogy összehozza a főhősöket. Az első találkozással indul a történet és már akkor érezhető a kettejük közötti izzás. Eleinte csak aprócska lánggal ég, szinte csak pislákol, de ahogy egyre jobban megismerik egymást, az apró láng valódi erdőtűzzé válik. Érezni lehetett köztük a kémiát. Az írónő pedig nagyszerűen vezette végig a könyvön az érzelmek alakulását. Nem egy pillanat volt számukra, hogy rájöjjenek igenis szerelmesek, hanem egy egész könyv szükséges volt hozzá. Ez benne a szép!

Az Őfelsége kegyelméből abban különbözik a többi történelmi romantikustól, hogy e könyvnek komoly történelmi háttere van, ami részét képzi a cselekménynek is. Vessünk egy pillantást Julia Quinn műveire, melyeknek céljuk a könnyed romantika és szórakoztatás. Félreértés ne essék, én szeretem Julia Quinn műveit. Egyáltalán nem kritizálom őt. Viszont Jennifer Blake könyveiben bepillantást nyerhetünk a történelembe is, amellett, hogy szórakoztat. A könyv történelmileg nagyon gazdag és a romantikus szál sem kerül háttérbe. Megfelelő mennyiségben van tálalva történelem és romantika is.

Értékelésemnél figyelembe vettem minden szempontot, de azért akadt három dolog, amivel nem voltam megelégedve:
1) Túl sok volt a leírás. Vagy csak én éreztem soknak. Mikor azt olvasom legalább két oldalon keresztül, hogy ki milyen öltözéket visel, milyen a szoba berendezése, ahol tartózkodnak, milyen a kastély, ahol megszálltak vagy milyen szép a táj, amin keresztülutaznak, akkor egy kicsit be tud pöccenni az ember. Ezekhez hozzájönnek még a történelmi információk, utalások is. A kettőt együtt már sok.
2) A befejezés. Összecsapott volt. Jennifer Blake a könyv végéig remekül keverte a szálakat. Bravúrosan. A végén összehozza a szereplőket, majd egyszerűen lecsap. Nem volt semmilyen előjele, hogy a gonoszok betoppannak. Egyszer csak ott vannak. Mi van? kérdezem. Ez lenne egy nagyszerű történet nagyszerű befejezése? Hát nem. A remekül felépített történet egy pocsék befejezést kap. Többet vártam volna!
3) A borító. Igaz nem kapcsolódik szorosan a történethez, de meg kell jegyeznem, hogy borzasztó. A képen szereplő hölgy zombinak is elmehetne. Túlzásba estek a sárga szín használatával. Sajnos a borítóra nem igaz, hogy a kevesebb néha több. Nem régen volt, hogy dicsértem a kiadót a gyönyörű borítói miatt, erre tessék! A borító kompozíciója illik a történethez, csak a színekkel és a hölggyel van probléma!

Ezt a három tényt leszámítva egy remek Jennifer Blake könyvet vehettem a kezembe. Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a történelmi romantikát, érdeklődnek a Tudor kor iránt és akiket nem zavarnak a történelmi utalások. Nekem nagyszerű kikapcsolódást nyújtott. Biztos vevő vagyok a folytatásra!

A könyvet köszönöm az I.P.C. Könyvek kiadónak!


Share:
Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes